Holnapután

tegnapelőtt / holnapután

2011. május 18. szerda in egyebek

2011. május 16-án (tegnapelőtt) volt utoljára holnapután. másnap 16h-kor a a radiocafé beszüntette adását. a közleményt nem ismétlem meg, a rádió weboldalán (mert az még van) eléritek. és hogy mi lesz holnapután? több mint 4 éves műsor esetén ezt most még nehéz lenne megmondani. de szeretném megosztani Veletek azt, hogy hogyan kezdődött…

egy európai klímaváltozási projektet vezettünk ketten, a svéd WWF-es barátommal. éppen svájcban voltunk, előadtunk, workshopot tartottunk sok tudós embernek a világ minden tájáról. amikor végeztünk, a szállodában írtuk a roadmapünket. egyszer csak, agyalás közben eszembe jutott a ‘milliók reggelire’, és megemlítettem a műsort és a rádiót. mire Dennis csak felvetette, hogy ugyan miért nem indítok ott egy műsort. nagyon vadnak hangzott, de ennél vadabb dolgokat is beszóltunk akár az EU vezetőinek is, úgyhogy nem lepődtem meg. még gyűjtöttem itthon egy kis energiát, és megírtam az emailt a főszerkesztőnek és az ügyvezetőnek. nem gondoltam, hogy válaszolnak, de mick levele már másnap ott várt az inboxban. egy hét múlva találkoztunk, és több órán át beszélgettünk. mindenről. aztán összeíratta velem a témaötleteket, készíttetett egy adásmenetet, majd mikor ez megfelelt, közölte, hogy bizony el kéne vállaljam a műsor produceri szerepét is, és találnom kéne egy szponzort, mert anélkül nem fog menni. nálam itt megállt a történet. nem haragudtunk egymásra, megértettük a másik oldalt. aztán eltelt pár hónap, és épp a mindentudás egyetemét szerveztük a millenárisban, amikor csörgött a telefon. mick volt. közölte, hogy van egy srác, aki hasonló műsorötlettel volt a rádióban, és bevállalta a produceri szerepet. ő volt kovács dávid, akivel belevágtunk magyarország első műsorába, ami a fenntartható fejlődésről szólt.

az elején kemény nehézségekkel kellett megküzdenünk. ilyen volt a pénz – a radiocafé – kereskedelmi rádió ellenére – 1 évig türelmesen és ingyen tolta a műsort. befektetés volt, de minden tiszteletem ezért. a többiek pedig persze követték…

Számvetés (by Livi)

2011. május 18. szerda in egyebek

[az alábbi bejegyzést szerkesztő-segédünk, Livi írta az ő blogjára, viszont idevalónak (is) éreztük - a szerk.]

2010.07.19.
Ez az első elmentett adásmenetem dátuma. Életem első szerkesztése kis zöldfülűként és ez alapján 26 további műsor szerkesztése, hétről hétre a fenntarthatóság témájában, a Holnaputánban.
Ma “átmenetileg” elhallgatott a Radiocafé. Valaki más majd úgyis leírja a saját blogjában azt, hogy miért és hogyan történt mindez, a miértek kifejtését rájuk hagyom. Én inkább összeszedem, hogy mit is köszönhetek ennek a majd’ egy évnek..
Anno azért bólintottam rá, hogy szerkesztek, mert reméltem, hogy segít a csökött kommunikációs képességeimet fejleszteni, ami szintén egy indok volt akkor, amikor a másoddiplomát elkezdtem. Való igaz, hogy még most is izgulok és kicsit remeg a hangom mikor mondjuk a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosát kell felhívnom telefonon, de azt hiszem ez érthető. Viszont nem kapok szívrohamot, nem haldoklom 5 percig előtte és hisztizek hogy nekem ez nem megy, idegenekkel nem tudok beszélgetni, max a hívás után. Továbbá egész jól megtanultam jegyzetcetlik nélkül összeszedetten beszélni arról hogy mit szeretnék, ami nálam – aki még a boltban is ismételgeti magában sorbanálláskor, hogy mit kér, nehogy elrontsa – hát valljuk be, nagy teljesítmény. Ímélben pedig kifejezetten professzionális kapcsolattartó vagyok…Egy hete megkaptam azt a bókot, hogy “ilyen profin és kellemesen előkészített műsortervet még nem láttam…” Másnak talán semmitmondó, nekem feldobta a napom, és az ilyen kis semmiségek miatt (is) volt érdemes csinálni az egészet.

off

Majd’ egynegyed életem – az én cafém

2011. május 17. kedd in egyebek

Jajj nem jó ám késő este írni, tudom, hogy nem leszek tárgyilagos, inkább patetikus és csapongó, de talán jó is ez erre az alkalomra: elcsépelt szózat lassan, de nekem jár kimondani, „volt barátom – radiocafé 98.6”.

Lassan kilenc éve történt – és bár nem a memóriámról vagyok híres, de pontosan emlékszem – a Podmaniczky utcán hajtottam a kocsimmal, mikor Hegyi Gyuri barátom hívott fel azzal a kérdéssel, hogy nincs-e kedvem Vele műsort vezetni az EstFM helyén induló radiocafén. Ó, hát hogy a fenébe ne lett volna, hiszen akárcsak ő, magam is bejáratos voltam az EstFM stúdiójába, ismertem a stáb azon részét, akik maradtak a frekvencián és ha az a szellemiség tud átköltözni az új rádióba, ami megszokott volt, hát a legnagyobb örömmel. Őszintén mondom, nem bírtam magammal az izgalomtól. Alpári Laci, az akkori főszerkesztő mondott valamit Jovanottiról nekem és Vonnegut-ról is talán, de nem is volt már akkor sem tiszta, hogy mit akar, mert csak arra vártam, hogy mikrofon elé engedjenek és … hát fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz.

off